-

„Csak feküdtem ott, hallottam, hogy azt mondják, valami gond van a babával. Hiába kérdeztem, senki nem mondott semmit, mintha nem is hallották volna” – mesélte egy barátnőm, aki elmondása szerint életében nem érezte magát annyira kiszolgáltatottnak és elesettnek, mint a szülőszobában. Hasonló beszámolókat találunk szép számmal a Másállapotot a szülészetben! mozgalom Facebook-oldalán. „Egyre erősebb fájások, a szülésznő rám förmed, fogjam be a szám, ez sem fáj jobban, mint egy tetoválás” – írta egyikük, más pedig arról számolt be, hogy a szülés után őt sem tájékoztatták a baba állapotáról, „információmorzsákból” szedegette össze, hogy lélegeztetni kellett. Ugyanez az anya említi meg azt is, hogy amikor a császármetszéshez szükséges érzéstelenítésre várva a műtőasztalon ült, a másik szobában az orvosa a súlyán élcelődött.

Hogy a traumatikus szülésnek milyen hatása van a későbbiekre, jól mutatja néhány – a mozgalomhoz érkezett – anyuka levele. „Elment a kedvem az egésztől. Azt mondtam, soha többet nem szülök. Tizennégy év múlva szültem egy kisfiút. Ilyen sok idő kellett, míg kihevertem.” Egy másik levélből: „Olyan félve néztem az anyákat, akiknek a második, harmadik babája jön. Ők biztos nem küzdöttek hónapokig rémálmokkal, és nem önmagukat okolták.”

Magyarországon a szülés sokszor katartikus élmény helyett trauma, mely kihat a nő és a család jóllétére, testi, lelki egészségére, és sok esetben elveheti a kedvet egy újabb szüléstől az, ami a szülőszobákban történik.

Ezt Keszler Viktória, a mozgalom egyik alapítója mondta. A csoport idén év elején, a Facebookon szerveződött, tagjai maguk is érintett anyák, dúlák, szakemberek. Céljuk olyan platform létrehozása volt, ahol bárki elmondhatja, min ment keresztül, anélkül, hogy ítélkeznének felettük. – Sok nőt nem hallgat meg a környezete, máskor bagatellizálják vagy kétségbe vonják az átélteket. A társadalom üzenete az, hogy a szüléssel járó traumák hozzátartoznak a női léthez, a nő jutalma és vigasza, hogy van egy egészséges gyermeke – jegyzi meg a mozgalom másik tagja, az EMMA Egyesület munkatársa, Schmidt Erika.

Az EMMA álláspontja szerint az egyik probléma az, hogy nincs egységes, tudományos bizonyítékokon alapuló, korszerű irányelveket követő szülészeti ellátás. A színvonal és a gyakorlat nemcsak kórházról kórházra változik, de sokszor egy intézményen belül is nagyon sok múlik azon, melyik szakember látja el az anyát. Bizonyos beavatkozások, például egy császármetszés esetén minden szigorú protokoll szerint, körülbelül azonos módon történik mindenhol. Egy komplikációmentes, élettani szülés rengeteg választási lehetőséget kínál az anya és a segítő szakember számára.

 – Csakhogy a hazai szülészeti ellátás mintha kifordult volna magából.

Itthon a szüléseket az élettani folyamatok kísérésére, és a komplikációk felismerésére képzett és hivatott szülésznők helyett a komplikációk megoldására képzett szakorvosok felügyelik.

Az egyetemről kikerülő orvosok többsége azonban nem is látott beavatkozás nélküli, természetes szülést. Bár komplikáció esetén fontos a technikai háttér és tudás, a szülések nagy részében az lenne a legbiztonságosabb, ha hagynánk, hogy minden a maga rendje és módja szerint menjen. A kártérítési perektől való félelem arra ösztönözheti a szakembereket, hogy megelőzésszerűen végezzenek olyan beavatkozásokat, amelyek kellő idő és figyelem mellett elkerülhetők lennének. A szakemberek azonban túlterheltek, éppen arra nincs idő és energia, hogy a nők ezt a számukra szükséges és alapvető figyelmet megkapják – teszi hozzá Schmidt Erika.

A másik probléma az információ, az átláthatóság hiánya. Az intézmények ellátási rendje, szülészeti statisztikái többnyire nem elérhetők, pedig a nők sokkal kevésbé vannak kitéve a trauma kockázatának, ha tudják, mi történik velük.

– A magyarországi gyakorlat senkinek sem jó. Sem az egészségügyben dolgozóknak, sem a családoknak. Azonban ki kell mondanunk, hogy létezik strukturális erőszak a szülészetben, erről muszáj beszélnünk – jegyzi meg Keszler Viktória, aki szerint egységesen anya- és bababarát, a nők döntéseit tiszteletben tartó szemléletre van szükség a szülés folyamatában közreműködők között.

– Jelenleg nagyon sokat számít a pénz. Aki fizet, az nagyobb eséllyel hozhatja úgy a világra a gyermekét, ahogy szeretné, de ez sem garancia – veszi át a szót Győrfy Judit, kétgyermekes családanya, a mozgalom aktivistája.

Ha előre tudatod a kórházzal, mit szeretnél, még a nagy nap előtt elrendezheted a dolgokat.

Kevesen tudják, hogy a betegjogi képviselő segít a panaszok megfogalmazásában, kivizsgálást kezdeményezhet, melyre az egészségügyi szolgáltató harminc napon belül köteles érdemben válaszolni, a szülésük dokumentációját pedig akár utólag is kikérhetik. Az egészségügyi törvény ugyanis biztosítja, hogy az egészségügyi ellátás során keletkezett dokumentációba betekinthessenek az érintettek, valamint azokról másolatot készíthessenek.

A mozgalom tagjai úgy gondolják, a rendszer talán azért sem jó, mert a kórházak nem kapnak visszajelzést arról, hogy a nők min mennek keresztül, milyen tapasztalataik vannak. Úgy vélik, változást hozna, ha az intézmények tudnák, egy anyuka szerint mi volt jó és rossz. Segítene az is, ha minél többen állnának a változás mellé. Október 9-én vasárnap 11 órakor az Erzsébet térre várnak minden érdeklődőt, hogy készítsenek együtt egy csoportképet őszi kampányuk nyitásaként, Székesfehérváron pedig a Mátyás király emlékmű előtti területen gyűlnek majd össze a nők, férfiak és szakemberek, hogy megoszthassák egymással történeteiket.

Veres Dóra

Ha kérdéseid, félelmeid vannak a várandóssággal, szüléssel kapcsolatban, ha nem tudod eldönteni kikkel, és hol szeretnél szülni, ha a korábbi szülésedről, a szülés alatt történtekről beszélnél valakivel, illetve nehézségeid vannak a szoptatással, ha támogató csoportra vagy szakemberre van szükséged, de nem tudod, kihez fordulj, hívd az Emma Vonalat a 06706223346-os számon. De írhatsz az [email protected]. Ha megosztanád másokkal is a szüléssel kapcsolatos történetedet, küldd el a [email protected] címre.

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Flickr/Morning Calm Weekly Newspaper Installation Management Command, U.S Army