-

Amikor nem tudtuk, milyen jó is az, ha apa lelkesen kamerázza a szaftos szülőszobai eseményeket, illetve a csuszamlós kis bébit köldökzsinórostul anya hasára fektetik, akkor még senkiben nem merült fel a szülés utáni depresszió lehetősége.

Mi is indokolta volna az aggodalmat, amikor mindenki örült neki, hogy egészséges baba született, és egészséges anya pihegett a kórházi ágyon? Ugyan, mi oka lenne szomorkodni egy egészséges babát szült egészséges anyának, ugye?

Én igenis fenntartom magamnak a jogot, hogy a negyedik, egészségesen született baba után, egészségesen is szarul érezzem magam.

Ha egyszer ez egy piszok nehéz, embert próbáló helyzet, akkor miért mutassak erőt és büszkeséget ott, ahol inkább összeomlás és segítségigény van?

Mindenkinek van szülés utáni depressziója, még annak is, akinek nincs

És akkor jött a ló túloldala: a babyblues-kutatások hatására ma már minden – szülés után könnyeket csorgató – nő „komoly depressziós", akinek hathatós és azonnali segítségre van szüksége, nehogy valami butaságot csináljon nagy szomorúságában. Ma már majdnem ott tartunk, hogy aki most szült, az tutira depressziós, mert ez az élet rendje.

Még a védőnő is közvetlenül azután dugja a depitesztet az orrom alá, hogy kedvesen érdeklődik az aranyerem hogyléte felől. Főleg azok gyanakodnak nagyon, akik hozzám hasonlóan a segítő szakmában dolgoznak, mert ők aztán pontosan tudják, mi van a szavak mögött.

– Nincs étvágya, aha (mindentudó szakállsimogatás)...

– Igen, kicsit rosszabbul eszem pár napja, mióta szültem.

– Ez eléggé aggasztó. Mármint, hogy elutasítja az ételt (szemüveg orron lejjebb tol, fürkésző tekintet).

– Nem utasítom el, csak nincs olyan nagy étvágyam a fájdalmak meg a gyógyszerek miatt.

– Aha, értem (hátradől, lábakat keresztbe vágja). Azért én felírok egy tablettát a biztonság kedvéért. No, nem is arra, hogy elutasítja az ételt, azzal majd néhány nap múlva újra foglalkozunk, hanem arra, hogy nincs világos betegségtudata, elhárítja a betegség lehetőségét is. Ismerem én ezt, veszélyes tud lenni (piros tintával nyomtatott vényre körmöl).

Melyek a szülés utáni átmeneti, helyzetfüggő depresszió tünetei?

A szakkönyvek azt állítják, meglehetősen gyakori a szülés utáni depresszió, én azon a visszafogott állásponton vagyok, hogy bár ez valóban létező és komoly betegség, de nem eszik olyan forrón a kását.

Szülés után depressziós tüneteket produkálsz? Igen, ez több mint valószínű. Ki ne tenné a te helyzetedben? Ezer okod van rá... hogy csak a legalapvetőbbeknél maradjunk:

Krónikus alvásmegvonás (mellesleg az egyik legdurvább kínzóeszköz, amely szélsőséges esetben halálhoz vezethet!)-

Testi kényelmetlenség, fájdalmak. Az semmi, hogy a tested már nem a régi, és sose lesz az. Teljesen el van deformálódva, de a nap folyamán többször szivárogni kezd a melled, ami halál ciki, még mindig nem tudsz rendesen ülni, tízpercenként nagyibetétbe ömlik a nyálkás, meleg, sötétvörös cunami, vagy éppen a vágás húzódik a hasadon, és boldog vagy, ha egy nagyobb köhögés során nem csurran ki pár csepp pisi...

Hogy a lelki megterhelésről ne is beszéljek, mert arra senki nem készített fel, ugye?

Az az őrült felelősség, hogy itt van ez a kis élőlény, aki totálisan függ tőled, nem anyádtól, nem a pasidtól, nem a főnöködtől, nem a védőnőtől. És nyilván olyanokon jár az agyad, hogy mi van, ha véletlenül kárt teszel benne? Esetleg egyszerűen nem vagy képes egyedül ellátni...

Lehettél szülés előtt bármilyen kreatív, sikeres vagy magabiztos, most aztán egy olyan terepre tévedtél, ahol mindenki más sokkal okosabb, mint te.

Mindegy, hogy előtte egy ügyes, önálló csaj voltál, most biztosan kezdő kis újonc vagy, aki egy lépést nem mer tenni Google- mester vagy Spock doktor tanácsai nélkül, hogy az anyádról vagy az anyósodról ne is beszéljünk.

Ne feledkezz meg a szülés utáni hormonháborúról sem, ami szintén nem könnyíti meg a dolgodat.

Egyáltalán nem meglepő, ha depressziós tüneteket produkálsz egy ilyen halmozottan nehéz helyzetben. De egyet sose felejts el:

az időszakos depresszív tünetek köszönőviszonyban sincsenek a durva depresszióval.

Melyek a szülés utáni súlyos depresszió tünetei, amikor tényleg segítségre van szükséged?

Ha már szülés előtt is hajlamos voltál depresszióra, talán terápiára is jártál vagy gyógyszert szedtél rá, mindegy, milyen rég volt, lehetett akár gyerekkorodban egy egyszeri trauma, az már jelentős kockázati tényező a szülés utáni komoly, és nem egykönnyen múló depresszió kialakulásában.

Ha rá sem bírsz nézni a gyerekre, haragot táplálsz iránta, mert úgy érzed, ő a felelős minden rosszért az életedben, és tényleg attól félsz, hogy kárt teszel benne vagy magadban.

Ha valóban nem bírsz mosolyogni egy picit sem, még egy halvány, keserédes mosolyra sem vagy képes, és tényleg azt gondolod, hogy sose lesz már jobb.

Ha totál beszűkülsz, nem akarsz beszélni senkivel, nem eszel, nem mosakszol (egyáltalán!).

Ha nincs kedved semmihez, leginkább csak moccanatlanul feküdni, arccal a párnában.

Ha örökös sírhatnékod van, nemcsak kölyökkutyák és az árva gyerekek láttán, hanem mindentől.

És ha úgy összességében fáj az élet.

Ezek olyan intő jelek, amelyek valószínűsítik, hogy nemcsak átmeneti, helyzetfüggő depresszióval küzdesz. Ezekben az esetekben kérj szakmai segítséget, mert ez mindkettőtök érdeke.

Különben az a jó hírem van, hogy a szülés utáni enyhe-, és helyzethez kötött depresszió igenis létezik, úgyhogy nagy valószínűséggel te is átesel rajta. Ezen nincs semmi szégyellnivaló, természetes reakció. Nem azért érzed magad szarul, mert béna vagy, és mindenki más jól van összerakva, hanem azért, mert ez a teljesen normális és logikus reakció egy ilyen nehéz, embert próbáló helyzetben.

Dr. Ruzsa Dóra
pszichológus, motivációs tréner