„... egy vonaton (napközben ugyan, de január elsején délelőtt, amikor szinte senki nem utazik) egy férfi az arcomba lógatta a farkát, amíg elbóbiskoltam. A bűzre ébredtem fel...”

„Velem tízévesen fodult elő a villamoson. Maga volt a borzalom... Sírva szálltam le, és soha senkinek nem mondtam el.”

„Volt, hogy a buszon fényes nappal a mögöttem ülő fickó átnyúlt az ülések között, és fogdosni kezdett...”

„Az aluljáróból haladtam felfelé, és a combom közé nyúlt egy férfi.”

„A fiammal homokoztunk a nyáron, amikor odaült az anyukákhoz egy fickó. Csak jó idő elteltével vettem észre, hogy a zsebében matat, és miközben minket néz, önkielégít... elmentünk onnan a fiammal. Megmondtam neki, hogy ne bámuljon minket, de én szégyelltem magam, és úgy remegtem közben.”

Csak néhány példa a kommentjeitekből az utcákon, közterületeken, buszokon, vonaton elkövetett szexuális zaklatásokra.

Fontos tisztázni, hogy a hatályos törvények szerint mindazok a helyzetek, amiket leírtatok, bűncselekménynek számítanak.

Szexuális kényszerítésnek hívjuk, ha valaki saját nemi vágya felkeltésére, kielégítésére használ téged. Ehhez még az sem kell, hogy a testek egymáshoz érjenek.

Persze tudom, hogy (sajnos) nem adnék jó tanácsot, ha arra biztatnálak titeket, hogy rohanjatok a rendőrségre minden ilyen ügy után, mert elég nagy esély van arra, hogy „elhajtanának” titeket, de azért jó, ha tudjátok.

A kommentekből az is kiderült, hogy sokan közületek nemcsak azon háborodtak fel, ami történt veletek, hanem amiatt is elégedetlenséget, szomorúságot éreztek, ahogyan reagáltatok a szexuális zaklatásra – akkor és ott. 

Úgyhogy most néhány pontban összefoglalom, mit érdemes tudnotok az ilyen helyzetekről.

1. Normális, hogy „lebénulsz”
Az első és legfontosabb, hogy nem a gyengeség jele, ha azt érezed: nem tudsz mit csinálni egy ilyen helyzetben. Az evolúció, az emberi ösztön, ezekre a helyzetekre a „lefagyást” kódolta belénk. Ez azt jelenti, hogy az erőszak (és a zaklatás is az) áldozatai az esetek döntő részében megmerevednek, leblokkolnak, azt élik meg, hogy nem tudnak megmozdulni sem. Tehát nem a te hibád, és legfőképpen nem a te bűnöd, ha így reagálsz. Nem vagy gyáva. Egyszerűen nálad az a legerősebb üzenet, amit automatikusan, tudattalanul küld az amygdala (az agynak az a része, ami a félelmek  központja): ne mozdulj!

2. Mindenki máshogy reagál
Annak ellenére, hogy úgy hiszed: „lebénultál”, még ugyanúgy érzékeled, mi történik. Sőt! Az a rengeteg stresszmolekula, ami ilyen helyzetben elárasztja a testedet, éber állapotba juttat, ami azt jelenti, hogy a szervezet figyeli, honnan jön a támadás, és azon „pörög”, hogy eldöntse: harcolni kell-e vagy menekülni, és melyiket hogyan csinálja. Ezek azonban nem tudatos folyamatok. Talán csak annyi történik, hogy valakinek beugrik: magassarkúja van, és jól rálép a mögötte álló zaklató lábába. Másvalakinek eszébe jut, hogy megfordul, és pofon üti a támadót. Megint másvalaki meg sem mozdul, de eltompítja az érzékszervet, vagy éppen arrébb megy, keres egy másik fülkét a vonaton... Ezek között a reakciók között nincs hierarchia. Azt a megoldást fogod választani, amit a reflexeid és a szokásaid lehetővé tesznek számodra. Ez pedig egyéni, egyedi, nem összehasonlítható, nem számonkérhető.

Légy toreláns és megértő azokkal, akik nem úgy reagáltak, ahogyan te tetted (vagy tetted volna).

3. A hallgatás NEM beleegyezés
Attól, hogy látszólag nem tettél semmit, még nem egyeztél bele abba, ami történt! A szexuális zaklatás mindig a zaklató felelőssége és hibája. Mindegy, milyen ruha van rajtad, mindegy, hogy hova, mikor, hogyan mentél. Sok áldozat érez bűntudatot és szégyent, miután átélt egy ilyen helyzetet, de ha tudod (érzed), hogy ami történt, nem a te hibád, könnyebben feldolgozható válik a helyzet.

4. A jó reakció tanulható
A stresszhelyzetben, támadásra (erőszakra, zaklatásra) adott válasz tanulható. Ha úgy érzed, hogy biztonságot ad neked, menj el egy önvédelmi tanfolyamra, és tanuld meg, hogyan tudsz elhárítani egy ilyen támadást.

5. Van néhány trükk...
...amit érdemes tudni (egy jó önvédelmi tanfolyamon ezeket is oktatják). Például, hogy az emberek figyelmét nem a „Segítség!” kiáltással lehet legjobban felhívni, hanem azzal, ha azt kiabálod: „Tűz van!”

6. Beszélj róla!
Segít, ha beszélsz az élményről, vagy ha nem volt még ilyen, akkor arról, hogyan védenéd meg magad egy ilyen helyzetben. Önmagában is hasznos lehet mások ötleteit, történeteit meghallgatni.

7. A történtek nem határoznak meg téged!
Ha úgy érzed, nem tudsz megbirkózni azzal, ami történt, kérj segítséget. Beszélj olyanokkal, akikben megbízol. Ne hagyd, hogy egy olyan titok legyen a zaklatásból, ami megbetegít, sötét gondolatokat ébreszt benned. Nem törvényszerű, hogy sokáig tartson a zaklatás negatív hatása!

Dr. Gyurkó Szilvia

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/ Eric Ward