Közel három év után tértem vissza végre Spanyolországba, a második hazámba. Ahogy anyám mondaná, süldőmalac-vágtában nyargaltunk végig a fél országon Vicával, így alig hét nap alatt utaztunk a félszigeten belül majdnem 2000 kilométert, tomboltunk Noel Gallagher koncert első sorában őrjöngő spanyol rajongók között, láttuk a Real Madrid fölényes BL-győzelmét egy fővárosi tapas-bárban, vonatoztunk 1300 kilométert havas tájakon át, bőrig áztunk a világ végén, vagyis Spanyolország legnyugatibb pontján, Muxíában, meglátogattuk Don Quijote városát, a páratlanul szép Toledót, és még volt időnk semmit tenni a néha előbukkanó napfényben, sétálni jókat enni, inni, mulatni is. Prónay-Zakar Gina írása és képei.
–
A legjobb, de legalábbis legkedvesebb képeket hoztam el nektek erről az egy hétről.
Kutyaélet
Szuper!
Rock n' Roll
Örök szerelem
Még egy koncert
Út
Fotók
Háborgó tenger
Kaja!
Egy állomás...
Don Quijote
Toledo
Már megint kaja
Győzelem!
Vissza! Vissza!
Hasta pronto, Espana! Remélem, hamarosan újra találkozunk!
Részegek a trolin, táncoslábú öregember, a kisfiú, aki költő akar lenni... És te észreveszed magad körül a városban nyüzsgő embereket? Erika miközben jár-kel, megjegyzi a történeteket, és lefotózza a tócsákban tükröződő várost. Nézd meg ezeket a képeket és a hozzájuk tartozó titkos párbeszédeket!
Külföldre szakadt fiatalok és az otthoni ízekkel operáló anyák, akik nem ijednek meg az eléjük háruló több száz kilométeres akadályoktól. Hollandiában élő olvasónk úgy gondolja, a hazától talán el lehet szakadni, a hazai ízektől viszont biztosan nem.
Elítélt csalót szerepeltetni a világ egyik legnézettebb táncos show-műsorában? Celebet, modellt csinálni egy bűnözőből, csak mert helyes – vagy szerintünk az áldozat megérdemelte? Beleszeretni egy gyilkosba, aki börtönben ül? Mi áll emögött?
Húsz nap alatt forgatták le, nulla forint állami támogatásból, mégis 2024 legnézettebb magyar filmje lett, eddig több mint 200 ezren látták. Mi a Futni mentem sikerének titka? Tenki Rékával beszélgetett Bereczki Szilvia.
„Én az aktív pihenést szeretem” – mondogattam mindig, ha szabadnapokról és utazásról esett szó, olyannyira, hogy nem is tudom, hogy nevezik az ellenkezőjét. Passzív pihenés? Furán, már-már pejoratívan hangzik, pedig testnek-léleknek egyaránt fontos lenne, hogy végre megtanuljam: ha nem dőlök időnként hátra magamtól, akkor majd az élet dönt le. Csak az valószínűleg fájdalmasabb lesz.