shutterstock_220131133

Szakításra nincs tökéletes recept. És az idei második Egyszemélyes konyha durván vérzékeny helyzetet vázol föl.  Van úgy, hogy az ember megtalálja élete szerelmét… de egy idő után rájön, hogy képtelen vele együtt élni. Ezért aztán nincs más hátra, csak az a nagyon fájdalmas megoldás, amelyben a felek érzékeny búcsút (v)esznek egymástól. Szentesi Éva írása. Gasztro. Tényleg.

Január, a fogadalmak és a fogyókúrák hónapja. Én eddigi életem során egyszer fogyókúráztam, mindössze fél napig, és az is nagyon megviselt. De most eljött az ideje. Mert amikor január elsején ráálltam a mérlegre (pedig ez esküszöm nem szokásom) hetven kilót mutatott. Értitek? Hetvenet! Hatvanhárom fölé még sosem mentem eddig , de az átlag – vagy versenysúlyom ötvennyolc kiló.

Milyen sokáig úsztam abban a boldog maszlagban, hogy az én genetikám nem olyan, nem engedi, hogy elhízzak, bármit megehetek. Aha, persze. Egészen addig, amíg rá nem találtam életem szerelmére.

És akkor most jöjjön a másik klisé, amely szerint ha a nő megtalálja az igazit, akkor elhagyja magát, meghízik, és nem vesz fel többé szép ruhát. Minden szava igaz. Tényleg. Meghíztam, és a szép ruhák nem jönnek rám. Most épp egy túlméretezett one size fits all pólóban pöffeszkedem itthon a kanapén, és írom nektek a cikkeket, mert nem tudok ellenállni életem értelmének, aki a világon a legizgalmasabb, az egyik leggazdagabb és mindig elélvezek tőle.

Na, de ennek most vége. Döntöttem. Szakítunk! És mint felnőtt, erős nő, én határozott vagyok, és kitartok, mert amit egyszer megígérek magamnak, azt kutyaisten, hogy be is tartom. Szóval bátran, és halált megvető bátorsággal leültem elé és azt mondtam neki:

Figyelj, tényleg, de tényleg ez volt az utolsó. Most, még egyszer utoljára egymáséi lehetünk, de aztán mindennek vége közöttünk. Nem adhatom fel teljesen önmagam, nem fordulhatok ki teljesen magamból csak a kedvedért. Hát nem érted? Egész egyszerűen már nem tudom, hogy ki vagyok, mert annyira rabul ejtettél. Ha belenézek a tükörbe, egy másik nőt látok viszont, fogalmam sincs, hol van a régi Évi! És csak kerekedem, kerekedem, kerekedem. Megálljt kell parancsolnom a vágyaimnak! Bár átsegítettél sok bajon, de nekünk most akkor is be kell fejeznünk ezt a bűnös viszonyt. Mert ez semmi másról nem szól, csak az élvezkedésről.

Erre ő?  Csak nézett rám, és nem értett semmit. Ott hevert előttem, békésen és gyönyörűen, alig várta, hogy megint a számba vegyem, nekem meg kibuggyantak a könnyeim. Nem bírtam nézni, annyira szép volt. És az illata… azt az illatot míg élek, nem felejtem el. Beivódott a ruháimba, a bőrömbe, a bőröm alá, minden zsigeremben szétáradt az az utánozhatatlan aroma. De most tényleg erősnek kell lennem. Nem számít, hogy azt mondta, neki annál jobban tetszem, minél kerekebb vagyok. Én tudom, hogy ezzel csak ámítanak minket az elején, aztán ha már tényleg elveszítettük minden önbecsülésünket, akkor nem kívánnak majd úgy, mint most…

Úgyhogy szépen összeszedelőzködtem a kedvenc éttermemben, felálltam az asztaltól… és otthagytam őt:

indiai konyha

Indiai konyha, az életem szerelme, a szenvedélyem. A képen pedig a kedvenc ételeim: Murg Makhani és Csirke Biryani mentaszósszal, és fokhagymás parathaval, (ez utóbbi nem látszik)

Szentesi Éva

A fönti kép illusztráció – nyilván. Szentesi teljesen máshogy néz ki. (Sokkal szebb! – a szerk.)